HIRDETÉS
A család szerepe a gyógyulásban
A betegnek szüksége van a legközelebbi rokonok támogatására és figyelmére, mert az otthoni konfliktusok és a szociális instabilitás a beteg gyógyulásának időtartamát lényegesen befolyásoló tényezők.
Segíteni kell a betegnek szociális és létfenntartási gondjainak megoldásában is. Fontos az érzelmi támogatás. Ez megértést, türelmet és a beteg melegséggel való körülvételét jelenti. Kíséreljünk meg beszélgetni a beteggel, és hallgassuk figyelmesen. Próbáljuk meg inkább egyszerűen meghallgatni, becsüljük meg a bizalmát, amivel megtisztel bennünket, hogy beavat gondjaiba, fájdalmába. Ne felejtsük, hogy együttérző hallgatásunk akár életet menthet, de a kapcsolatunkat mindenképp elmélyítheti. Egyszóval ne osztogassunk jó tanácsokat, csak hallgassuk meg a beteg panaszait. Ne értékeljük le, amit mond, de próbáljuk megmutatni neki a valóságot, erősítsük benne a reményt. Biztassuk a beteget, hogy járjon el otthonról, vigyük sétálni, moziba, vagy biztassuk másfajta tevékenységre. Ne becsüljük le az öngyilkosságra vonatkozó célzásokat, mindig értesítsük ezekről a beteget esetleg kezelő pszichiátert.
A legfontosabb ugyanis, amit bárki megtehet egy betegért, hogy pszichiáterhez viszi vagy irányítja, így lehetséges a diagnózis felállítása és a kezelés. Számos pszichoterápiás módszer létezik, de mindegyik azon alapul, hogy a nehéz időkben odafigyelést és támogatást kapjon a beteg. A legjobb pszichoterápiás eredményeket az a tudat biztosítja, hogy egy megbízható személytől bármikor támogatást és tanácsot lehet kapni.
Fontos:
- Ha depressziósnak látjuk családtagunkat, biztassuk, hogy keressen segítséget!
- Bátorítsuk a panaszok, negatív érzések kimondására!
- Fogadjuk el, ha visszavonul a korábbi társas aktivitásoktól! (Gyakori – jó szándék által vezérelt - hozzáállás, hogy szórakozni, vagy nyaralásra invitálja a beteget a család. Örömképesség híján még rosszabbul érezheti magát a beteg ezekben a helyzetekben!)
- Kerüljük az efféle általánosságokat: „Csak magadon segíthetsz! Fel a fejjel, össze kell szedned magad! Majd elmúlik!” stb.
- Megterhelő, nagy feladatokba ne engedjük belevágni, de segítsük elő a sikerélményét kis feladatokkal, a mindenkori állapothoz mérten.
- Tartsuk számon a gyógyszerszedését, a kontrollok idejét.
- A beteg igényei szerint segítsük őt - nem a saját szempontjaink az elsők.
- A krónikus betegség diagnosztizálása után gyakran ellenséges, visszahúzódó lehet a beteg. Ez a gyász jele, türelemmel segítsük át az elfogadás szakaszain!
- Vegyük komolyan az öngyilkosságra, az élet értelmetlenségére vonatkozó jelzéseket, és mindig kérjünk segítséget szakembertől !
És mit mondjunk a gyermekeknek?
Ha az anya/apa depressziós, átmenetileg nehézségei lehetnek a gyermekek nevelésében. A szülői gondoskodás zökkenői, az elmaradt mosoly megriaszthatja a gyermekeket, elhúzódhatnak vagy éppen nagy erőfeszítések árán igyekeznek felvidítani a szülőt. Bűntudatot érezhetnek, hogy talán miattuk lett beteg a szülő. Tanulási vagy viselkedési zavarral hívhatják fel magukra a figyelmet, esetleg „túlságosan jó” magaviseletet, görcsös teljesíteni akarást mutatnak. Fontos tehát:
- Röviden és érthetően magyarázzuk meg a beteg állapotát a gyermeknek.
- Biztosítsuk arról, hogy nem miattuk szomorú az anya/apa.
- Nyugtassuk meg, hogy a legjobb kezekben van, és meg fog gyógyulni.
- Világosítsuk fel, kb. mennyi idő múlva látja a javulást.
- Biztassuk, mondja el érzéseit, szorongásait, merjen kérdezni.
- Vegye ki a részét a munkamegosztásban, engedjük adni, de ne terheljük túl.