Egy kísérletből, amit elektroenkefalográfra kapcsolt zenészeken végeztek kiderült, az együtt zenélés szinkronizálja az agyműködést. Részlet a 2010. szeptember 30-i élő adásból.

Hát ez egy érdekes videó. Majd mindjárt megjelenik a képen. Igen, már látják is. Egy EEG felvételt látunk, ezt a sok kis hullámot a képnek a jobb oldalán és balra fent pedig két zenészt. A következő történt. Zenészeket vizsgáltak. Egy nagyon érdekes kérdésre keresték a választ, együtt gondolkodni, illetve együtt zenélni. Hogyha együtt zenél két ember, akkor mi történik az agyukban és a következőt találták. Ugye ez egy olyan kísérlet volt, talán látszik azon a képen, bár én így a monitoron eléggé aprónak látom, hogy két zenészt vizsgáltak, illetve nyolc zenészpárt, vagy egyszerre mindig kettőt. A fejükre drótokat raktak, ez az Elektroenkefalográfos vizsgálat, tehát EEG vizsgálat, amivel az agynak az elektromos tevékenységét lehet vizsgálni és különböző feladatokat kaptak. Először egy metronómnak az ütéseit kellett követni, tehát csak hallgatni kellett, utána pedig megkérték őket, hogy előre meghatározott, relatíve egyszerű dallamot, ilyen jazz dallamot, azt együtt gitározzák el. Olyanokat kértek meg, akik mondjuk velem szemben ezt meg tudták tenni készség szinten. Tehát nem azon kellett izgulni, hogy le tudják-e játszani az adott dallamot, hanem azt, hogy együtt hogy sikerül ezt megszólaltatni. Nagyon érdekes dolgokat találtak. Azt találták, hogy mind a metronómok ütésének a hallgatásakor, mind akkor, amikor zenélnek, bizonyos agyterületeken az agynak az aktivitása szinkronizálódik. Ugye, azt tudják, akik látják is ott a kép jobb oldalán az agytevékenység elektromos tevékenysége az regisztrálható. Azért van ott annyi hullám, mert az agynak különböző területei fölött szokták nézni az elektromos tevékenységet. Sok ilyen területről sok hullámot lehet elvezetni. Ezek nagyjából egy egészséges, éber, nem stresszelő ember esetén ezek a hullámok, ezek így nagyjából hát egy adott frekvenciával olyan másodpercenként 8-12-es frekvenciával létrejönnek, de nem mindenhol egyformán. Most bizonyos helyzetekben és hát eléggé ezek a hullámok nem pont olyan szabályosan jönnek, mint ahogy mondjuk fizika órán a szinusz hullámokat rajzoltuk. Az agy, amikor a működésében bizonyos változások bekövetkeznek, akkor úgymond szinkronizálódhat. Itt azt figyelték meg, hogy ha amíg a metronómot hallgatják, addig a metronóm ütéseihez képest az agy bizonyos területei fölött ilyen szinkronizáció jelentkezett, illetve amikor együtt próbálták meg a zenét lejátszani, akkor a két gitárosnak egymáshoz is úgymond szinkronizálódott az agyműködése. Most nem kell ezt az egész dolgot misztifikálni. Itt arról van szó, hogy hasonló frekvenciában és hát a hasonló ritmusban jelentkeztek agyhullámok. Ez tulajdonképpen azért volt nagyon érdekes, mert azt meg tudták figyelni, hogy a zenélés, illetve a zenehallgatás, a metronóm hallgatása esetén is milyen agyterületek aktiválódnak és, hogy ez hol tér el a sima zenehallgatáskor az aktiválódás attól, ami az együttes zenéléskor van. Tehát ezzel például meg lehet magyarázni azt, hogy az agynak bizonyos területei, azok mire valók. Persze ennél az igazi kép, az jóval bonyolultabb. Hogy mást ne mondjak, az ilyen ÉJG vizsgálatoknál, amikor ott láttak fent egy-egy ilyen hullámot, az a hullám, az nem egyetlen idegsejtnek, hanem jó néhány millió idegsejtnek az adott pillanatban lévő elektromos tevékenységét mutatta meg. Tehát nagyon, bármennyire is részletesnek tűnt egy ilyen ábra, ez egy nagyon elnagyolt dolog. Sokkal finomabb működésváltozások mennek végbe az agyba egyetlen másodperc alatt mint amit valójában látni lehet egy ilyen ÉJG vizsgálattal. Ezzel együtt ez egy nagyon jó vizsgálat. Tehát alkalmas volt például arra, hogy megmondja, hogy igen is van olyan agyterület, ami máshogy működik akkor, amikor együtt zenélünk, mint amikor csak zenét hallgatunk, vagy mint amikor valaki éppen egyedül zenél.