Korai méhnyakrák

A méhnyakrák a méhnyak hámeredetű rosszindulatú daganatos elváltozása. A méhnyakrák kialakulásában a humán papillomavírus szerepe első számú, ezt ma már számtalan nagyszabású klinikai vizsgálat eredménye bizonyítja. Növeli a méhnyakrák kialakulásának kockázatát a dohányzás, a szexuális úton terjedő betegségek hosszabb fennállása, a gyakori méhnyaksérülés, az életkor, valamint az immunrendszer gyengesége (pl. HIV-fertőzés).

A méhnyakrák az esetek többségében lassan alakul ki, ezért jól szűrhető betegség. Először a sejtek korlátlan burjánzása csak a méhnyak hámrétegére terjed ki, ezt nevezzük cervikális intraepitheliális neopláziának (CIN-nek). A folyamat előrehaladtával a rákos sejtek beszűrik a méhnyakot felépítő többi szöveti réteget is, ráterjednek a környező szervekre, a kismedencei izomzatra, végül távoli szervekben is megjelennek áttétként.

A BETEGSÉG TÜNETEI

Más rosszindulatú daganatos betegségekhez hasonlóan a méhnyakrák (különösen kezdeti stádiumban) sem okoz sokáig tüneteket. Rendellenes (nem ciklushoz kapcsolódó), vagy szexuális közösülés utáni vérzés, hüvelyi folyás hívhatja fel a betegségre a figyelmet.

KEZELÉS, TERÁPIA

A korai méhnyakrák kezelése elsősorban sebészi. Első stádiumban elegendő az úgynevezett konizáció, amelynek során a nőgyógyász egy kúp alakú terület kimetszésével távolítja el a rákos szövetet. Előrehaladottabb esetekben a méh, valamint függelékeinek eltávolítása, szükség esetén sugárkezeléssel kombinálva választandó. Kemoterápia többnyire a negyedik stádiumban távoli áttétek megjelenésekor kerül szóba, ilyenkor sugárkezeléssel együtt. A korai méhnyakrák felismerése a rutin nőgyógyászati vizsgálat során egyszerű, ezért minden nőnek ajánlott a nemi élet megkezdésétől, vagy 18 éves kortól évente a szűrővizsgálat.