Kisgyermeket ragadott el a rák: Néhány mondat egy tragédia gyászszalagjára

Egy gyermek halála akkor is megrendítő, ha nincs mögötte emberi mulasztás, tévedések és hibás döntések sorozata. A gyász nem csupán feketeség, áthatolhatatlan, szúrós rettenet, melyet egy gyermektelen valaki elképzelni sem tud, hanem kérdések súlyos, hátroppantó tömege. És mindegyik kérdés úgy kezdődik, hogy MIért? Miért kellett így történnie? Miért velünk történt? Miért pont Ő? Miért nem figyeltünk jobban?Miért nem Figyeltek jobban? Bálint történetét gyászoló édesanyja osztotta meg az egyik közösségi portálon. Nem tisztünk a másik fél meghallgatása nélküli vádaskodás, de aki a posztot elolvassa, amúgy sem fog bezzegezni. Mert van ez a szokás. A magyar-bezzeg. Bezzeg külföldön - mondanánk. Bezzeg, ha vastagabb a boríték - mondanánk. Bezzeg, ha nagyobb a protekció, gazdagabb az anyuapu, vagy van rokon a kórházban - mondanánk. De aki ezt a történetet elolvassa, reményeink szerint elsőre nem így reagál majd. Hanem csak annyit kérdez: Miért? Ilonának már csak Bálint két piros macija maradt. Sosem magyarázhatja meg a kisfiának, hogy semmi baj, hogy nem az ő hibája. Hogy nem ő okozza a rettenetes fájdalmat azzal, hogy el kellett mennie örökre. Ne vádaskodjunk. Tegyük fel a kérdést közösen.

A teljes történetet itt olvashatod: kattints a képre!