A fájdalom ellenszerei - fájdalomcsillapító ABC

Minden betegnek javasolt, hogy a gyógyszerek mellé csatolt betegtájékoztatót feltétlenül olvassa el, és kérdéseivel keresse fel a kezelőorvost! A fájdalom kezeléséhez gyógyszeres és egyéb, nem gyógyszeres eszközök állnak rendelkezésünkre. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) háromlépcsős fájdalomcsillapító kezelési tervet – továbbiakban létra - javasol. Ezt a „létrát” széles körben, a világon mindenhol használják. A terápiás útmutató a fájdalmakat súlyosságuk alapján * „enyhe", * „középsúlyos” * „súlyos” kategóriákba sorolja. Enyhe hatású fájdalomcsillapítók Enyhe fájdalomban szenvedők számára javasolhatók a „terápiás létra” legalsó fokán álló paracetamol és a nem-szteroid gyulladásgátló készítmények (NSAID = nonsteroidal anti-inflammatory drugs). A paracetamol jó választás gyulladás (pl. reumás ízületi betegség) vagy daganatos csontáttét nélküli fájdalmak csillapítására. Hátránya, hogy napi 3-4 grammos adag felett tartós alkalmazás esetén májkárosító hatású. A szalicilátok és a nem-szteroid gyulladásgátlók főként a gyulladással szövődött enyhe fájdalmak csillapításában hatékonyak. Az NSAID készítmények hatékonysága gyakorlatilag egyforma. Egyéni érzékenység alapján lehetséges, hogy az egyik NSAID hatékonyabb a másiknál, ezért olykor több készítmény egymást követő kipróbálása is célszerű lehet. Az NSAID szerekkel kapcsolatban megemlítendő, hogy mindegyiknek van egy „plafonadagja”, ami felett a fájdalomcsillapító hatékonyság már nem fokozható, azonban a mellékhatások megjelenése gyakoribbá válik. A szalicilátok és az NSAID szerek legfontosabb mellékhatásai a gyomor-bélbántalmak, a vérzékenység és a vesekárosodás kockázata. Középerős hatású fájdalomcsillapítók Középsúlyos fájdalmak csillapítására a WHO a kodein, hidrokodon és oxikodon hatóanyagú készítményeket javasolja terápiás lépcsőjében. Ezeket többnyire paracetamollal, szaliciláttal vagy NSAID-val kombinálják. Valamennyi ópium alkaloidában az a közös, hogy a központi idegrendszer ugyanazon receptoraihoz kötődik. A tramadol az enyhe-mérsékelt fájdalmak csillapításában szintén kiváló. Nem ópium alkaloid, de hatását az ópiát receptorokon fejti ki. A gyenge hatású opioid szerekre jellemző, hogy maximális adagjuk van. Amennyiben a kezelés során ezt a maximális adagot elérik, azonban a fájdalmat nem csillapítják elégségesen, abban az esetben a gyenge hatású opioidról erős hatásúra vált az orvos. Amennyiben a gyenge opioid adagja elégtelennek bizonyul, akkor el kell hagyni, és helyette erős opiod az alkalmazandó szer. Gyakorlatban elterjedt az a nézet is, hogy a gyenge opioidot nem hagyják el, hanem mellé erős opioidot rendelnek. Ez ugyan nem hiba, azonban indokolatlan. Erős hatású fájdalomcsillapítók A WHO napjainkban is az opiátot és származékait javasolja a középerőstől az erős fájdalom csillapítására. Az erős hatású szerek adagja korlátlanul emelhető, a dózis emelésnek tehát elméletileg határa nincs, gyakorlati határa az esetlegesen jelentkező mellékhatás. Amennyiben a betegnek tartósan erős hatású szerre van szüksége, úgy célszerű olyan készítményt alkalmazni, amely hosszú hatású. Hazánkban 12-24 órás hatású tabletta és 72 órás hatású bőrre felragasztható tapasz is elérhető. Tartós alkalmazás esetén az injekció nem javasolt. Amennyiben a betegnek 4-6 óránként történő morfin adagolást igénylő középsúlyos-súlyos fájdalmai vannak, célszerű tartós hatású ópium alkaloidot választani. Tartós hatású kábító fájdalomcsillapító adása mellett is szükség lehet rövid hatású ópiumszármazékra úgynevezett áttöréses fájdalom jelentkezése esetén. Az ópiumszármazékok lényegében egyenértékűek, egyéni érzékenység alapján azonban egy-egy betegnél egyik vagy másik készítmény hatásosabb lehet, illetve szedése kevesebb mellékhatással járhat. Fontos megjegyezni, hogy ópiumszármazékok szedése esetén a maximálisan megengedhető adag egyénenként változik. Optimális az a napi adag, mely minimális mellékhatások mellett teljes fájdalommentességet biztosít. Idejétmúlt nézet, hogy csak a végstádiumú betegek kaphatnak ópiátot. Előfordul, hogy a beteg hosszú évekig kábító-fájdalomcsillapítót szed, és a fájdalom megszűnése a depresszió elmúlását is maga után vonja a legtöbb esetben. Az opioid sem csodaszer, léteznek olyan fájdalmak, melyek nem vagy rosszul reagálnak rá (pl. csontfájdalom, égő jellegű idegi fájdalom stb). Egyre elterjedtebb az a nézet is, hogy bizonyos százalékban a idegi fájdalom is reagál opioidra, és a hatékonyság csupán dózis kérdése. Összegezve: A fájdalomlétra egy standard követendő vezérfonal a fájdalomcsillapításban. Egyik lépcsőfokról a másik lépcsőfokra abban az esetben indokolt váltani, ha az alkalmazott fájdalomcsillapító a fokozódó fájdalom csillapítására már nem kielégítő, vagy ha az alkalmazott készítmények mellékhatása nem enyhíthető és ez a beteg számára elviselhetetlen. Az erős opioid adagját a harmadik lépcsőfoknál a szükséges mértékig kell emelni. A fájdalom nem gyógyszeres kezelése A fájdalom a maga teljességében sokkal több, mint csupán a fizikális fájdalom önmagában. A teljes fájdalom fizikális és lelki komponensekből áll. A fizikális fájdalom gyógyszerek segítségével megszüntethető. A fájdalom szenvedés komponensének csökkentésére azonban nincs a szó szoros értelmében vett orvosság. A szenvedés csökkentésére gyógyszermentes terápiákra szakosodott szakemberekből álló csoportok állnak rendelkezésre. Módszereik közé tartozik a társadalmi segítség, lelki segély, rekreáció, művészet-terápia, testkezelések (masszázs), zeneterápia, kedvenc állatok tartása. Egyértelmű, hogy hatékony fájdalomcsillapítás csak több szakmát képviselő munkacsoport összehangolt munkájától várható.