Dr. Csernus Imre, pszichiáter szerint van magyarázata, miért kevésbé összetartó a magyar nép.
A videoklinika. hu egyik rendszeresen rendelő szakértője Dr. Csernus Imre, a népszerű pszichiáter. Egyik élő rendelése során olyan kérdést kapott, ami nem kifejezetten a pszichiátria, vagy a lelkisegély kategóriába tartozó témát érintett, mindenki Csernus dokija azonban nem rettent meg attól, hogy ebben a kérdésben is eligazítsa a videoklinika. hu látogatóit.
Dr. Csernus szerint egészen egyszerű magyarázata van annak, miért alakulhatott úgy, hogy nemzetünk sokkal kevésbé összetartó, mint más népek. A pszichiáter elmondta, a negatív emberi tulajdonságok alapja általában a fejletlenség valamilyen területen. Hiszen, míg az összetartó emberek tudják, hogy együtt könnyebben érvényesülnek és boldogulnak, kevesebb hibát követnek el, addig azok, akik nem képesek belátni, hogy hibáznak sajnos összetartani sem képesek és ezzel az is jár, hogy a felelősségvállalással is hadilábon állnak.
Dr. Csernus szerint sajnos sok magyar ember nem látja be, hogy hibázhat, és azt sem, hogy a hiba ugyan alapvető emberi dolog, de azért is vállalni kell a felelősséget. Ha ez elmarad, vagyis nem vállaljuk a felelősséget, az rendszerint azt is mutatja, hogy azt a befektetett munkát, energiát sem vállaljuk, ami a dolgok jobbra fordításáért, az eredményességért szükséges. Ennek következménye viszont az, hogy a saját magunknak meg nem teremtett eredmények miatt mindenki másra irigykedünk, aki képes összetartóan, munkát befektetve egyről a kettőre jutni. Dr. Csernus szerint ez a mechanizmus működik a mögött, hogy gyakran hárítjuk a felelősséget, és szemünkben mindenről más tehet, nem mi magunk. Ez az, aminek végeredményeként minden megoldását is másoktól várunk, pl. a politikától, nem pedig saját magunktól. Vagyis, a magyarok összetartásának a hiánya a felelősségvállalás hiányából fakad Dr. Csernus Imre szerint.
1966. március 2-án születtem egy vajdasági kisvárosban, Verbászon. Szüleim orvosok, nagyszüleim polgárok és földművesek voltak. Boldog gyermekként, burokban nevelkedtem. Orvosnak készültem, azonban anyai nagyapám halála annyira megrendített akkor 10 évesen, hogy megfogadtam, pap lesz belőlem. Ez azonban később nem illett bele egy serdülő srác életébe, így visszatértem az orvosláshoz.
Az egyetem miatt Budapestre költöztem, de nem pszichiáternek, hanem a szülészet miatt nőgyógyásznak tanultam. Utamat sok kudarc, csalódás, öröm és sikerélmények kövezték. Megjártam a poklot is, nem is egyszer. De ezek kellettek ahhoz, hogy most olyan legyek, amilyen.
Egy munka miatt elkezdtem az emberekkel beszélgetni és rádöbbentem arra, hogy nagyon közel tudok hozzájuk kerülni. Olyan kérdéseket tettem fel, amikre mások még gondolni sem mertek. Rájöttem, hogy ezt a képességemet érdemes kamatoztatni, így lettem végül pszichiáter.
Országosan ismertté a Bevállja? című televíziós műsor tett. A "balhés" műsorban igencsak nyers és kíméletlen őszinteséggel próbáltam meg mások lelki problémáin segíteni. Betegeimet szembeállítottam a félelmeikkel, hibáikkal, másként gyógyítottam, mint az a köztudatban megszokott volt.
Évekig rendeltem a Lipótmezőn, ahol elsősorban drogfüggőket kezeltem. Tíz könyvet írtam, havonta számos előadást is tartok. Nemrég barátaimmal megalapítottuk az Almagyar-Érseki Szőlőbirtokot.
Mottóm: ’”Nem hiszek a reménytelen esetekben. Mindig van kiút.”
Gyermekkoromban jó orvos szerettem volna lenni. Ez volt az álmom. Ezt tegnapig meg is valósítottam. Mert MA ma van, egy újabb nap a bizonyításra.
