HIRDETÉS

Mellrák: Boldogabb lesz-e a beteg attól, ha helyreállíttatja a mellét?

Nehéz eldönteni, hogy 65 éves korban az emlő eltávolítása után érdemes-e belevágni a mell rekonstrukciójába. Azt csak a beteg tudja felmérni, hogy okoz-e neki olyan életminőség-javulást, ami miatt megéri a műtét. Részlet a 2011. február 17-i élő adásból.

65 éves és teljes mell eltávolítást kellett végezni. Gondolkozik azon, hogy egy implantátummal pótoltatja ezt a mellét. Két éve operálták, csak gyógyszeres kezelést kap és tanácstalan. Azt tudom mondani, hogy vannak olyan kérdések, amelyek egész egyszerűen meghaladják ennek a beszélgetésnek a kereteit, mert ez is egy olyan kérdéstípus, hogy érdemes-e rekonstrukciót végezni? Boldogabb lesz-e valaki attól, hogy visszakap egy nem mellet, hanem egy mellszerű képződményt az eltávolított mell helyén. Erre egyszerűen, ez egy egy órás beszélgetés és kell hozzá a másik ember, kell ismerni a másik embert. Van olyan ember, aki azt mondja, hogy egyszerűen nem tudok megbarátkozni azzal, hogy féleoldalas vagyok. Nem tudok tükörbe nézni, nem tudok öltözködni, az én életem így fabatkát sem ér. Ha nem csináltathatom meg a mellem, mindegy, hogy ez milyen kockázattal, milyen fájdalommal jár, de én nekem az kell, hogy a lehetőség szerint szimmetrikus legyek. Akkor nincs mit csinálni. Akkor ez a beteg ezt ki fogja hajtani és ki fogja erőszakolni, és hogyha semmi nem lesz, csak egy öt centis domborulat az egyik oldalon és nem lesz azon mellbimbó és nem is fog hasonlítani a másik mellére, azt fogja mondani büszkén és boldogan, hogy na, ugye, most teljesen másképp nézek ki. Hát most van mellem a másik oldalon is és ebben rendkívül nehéz tanácsot adni. Én azt mondom, hogy ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy ezzel hogy barátkozik meg ezzel az énképpel. Ugye ehhez az orvostudomány rengeteg csonkító műtétet végez. Amputál végtagokat, kiszerel emberekből szerveket belülről, amivel meggyógyítja egyszer és mindenkorra, vagy ha nem gyógyítja meg mondjuk egy érszűkületnél, de minden esetre megmenti az életét, akkor utána és van, akinek több végtagját amputálják és van olyan érbetegség, hogy mind a négy végtagjából levágnak darabokat, de mégis él. Él és működik. Ez az én meggyőződésem szerint egy kis életünk van, úgyhogy ezt nagyon meg kell becsülni. Hogy aztán ebben, ez kór független. Mindegy, hogy valaki 65 éves, vagy 35. Nem igaz az, abszolút nem igaz az, hogy a középkorú, vagy idősebb emberek másképp éreznének egy ilyen műtét kapcsán, mint egy fiatalember. Szóval én azt mondom, hogy ezen érdemes gondolkodni, tőrje a fejét! Kérjen tanácsot más emberektől! Erre például jók ezek az internetes blogok, hogy emberek elmesélik, hogy ő végigment egy ilyen műtéten és mit tapasztal azóta és persze mindenki azt a tanácsot fogadja meg, amit hallani szeretne. Tehát hogyha ő a szerint fogja szelektálni a kapott információkat, hogy mi az, ami az ő döntése mellett szól. Mindenre lehet tapasztalatot találni.

Emlőrák