Amennyiben szívelégtelenség gyanúja merül fel, orvosa mindenekelőtt kikérdezi önt panaszairól, azok jellegéről és fennállásuk időtartamáról, korábbi betegségeiről, rendszeresen szedett gyógyszereiről és életmódjáról. Ezt követően fizikális vizsgálatra kerül sor, melyet orvosa különböző egyéb vizsgáló módszerekkel is kiegészíthet.

 

A kivizsgálás legfontosabb eszközei

 

  • Echokardiográfia (a szív ultrahangvizsgálata)

9-oldAz echokardiográfia elveiben megegyezik azzal a vizsgálattal, mellyel terhesség esetén nyomon követik a magzat állapotát. Az orvos a mellkasra helyezett vizsgálófejjel detektálja a visszaverődő ultrahangnyalábokat, amelyek egy-, két-, vagy háromdimenziós képet hoznak létre. A mindössze 10-15 percig tartó vizsgálat fontos vizuális információkat nyújt a szív struktúráiról, működéséről, a billentyűk állapotáról és az áramlási viszonyokról. Előfordulhat, hogy az orvos terhelés állapotában is vizsgálni szeretné a szív struktúráit. Az úgynevezett terheléses echokardiográfiás vizsgálat során gyógyszer adásával vagy fizikai terheléssel bírják a szívet intenzívebb munkára, és ilyen körülmények között is vizsgálják állapotát.

 

  • Elektrokardiográfi a (EKG)

Az EKG-vizsgálat a szív elektromos aktivitását regisztrálja és jeleníti meg grafikusan, görbe formájában. Az EKG-vizsgálat fájdalmatlan, elvégzése mindössze néhány percet vesz igénybe. A vizsgálat során kisméretű, öntapadós elektródákat helyeznek a bőrfelszínre, az így regisztrált görbét az orvos értékeli. A vizsgálattal kimutathatók egyes szívritmuszavarok, kimutatható a közelmúltban vagy régebben lezajlott szívinfarktus, feltárhatók a szív egyéb fontos elektromos jellemzői. Előfordulhat, hogy az orvos 24 órás EKG-monitorozást (Holter-monitorozás) tart szükségesnek; ez egy kisméretű berendezés segítségével történik, melyet a beteg egész nap visel mindennapos tevékenységei közben, otthonában és munkahelyén is.

 

  • Laboratóriumi vizsgálatok

A vér vizsgálata alapján fény derülhet olyan állapotokra, melyek előidézhetik vagy súlyosbíthatják a szívelégtelenséget. A laboratóriumban a vérből kimutathatók a vérszegénység jelei, a vese- vagy májfunkció károsodása, meghatározható a nátriuretikus peptidek (BNP) szintje, valamint képet kaphatunk a pajzsmirigy működéséről is. A szívelégtelenség kezelése során fontos rendszeresen ellenőrizni a vér nátrium- és káliumszintjét, valamint a vesefunkciót.

 

  • Mellkasröntgen

A mellkas röntgenfelvételén láthatók a szív, a tüdők, a vérerek és a mellkas csontjai. A szív alak- és nagyságbeli változásai többnyire nem specifi kusak szívelégtelenség esetén, ezért a vizsgálat csak általános iránymutatásként szolgál. A felvételen elemezhető a szívárnyék és a tüdők állapota, illetve az esetleges mellkasi folyadékgyülem jelenléte.

 

A fenti általánosabb vizsgálatokon túl esetenként más, ritkább módszerek alkalmazására is szükség lehet az állapot pontosabb tisztázásához vagy az előidéző okok feltárásához:

 

  • légzésfunkciós vizsgálatok;
  • terheléses vizsgálatok;
  • izotópvizsgálat,szívkatéterezés és érfestés;
  • komputertomográfiás (CT) vizsgálat;
  • a szív mágnesesrezonancia-vizsgálata (MRI);
  • szövettani mintavétel (szívizom-biopszia).

 

Scroll To Top