Fájdalommentesen, de milyen áron?

Rászokhatunk, más bajt okoznak, mikor lehet abbahagyni a szedést? A leggyakoribb kérdések a fájdalomcsillapítókkal kapcsolatban. Fennáll-e az erős fájdalomcsillapítókhoz való hozzászokás veszélye? A kábító fájdalomcsillapítókat, mint például a morfin, a kodein és származékaik régóta összekapcsolják a gyógyszerfüggőséggel, a kábítószer-élvezőkkel. Hivatalosan az orvosi nyelvben ma is kábító hatású fájdalomcsillapítóknak hívják ezeket a gyógyszereket, míg a jogi megfogalmazás szerint már ellenőrzött szer néven ismertek. Ennek a változásnak az oka az, hogy nyilvánvalóvá vált az a tény, hogy ezen készítmények gyógyszerként történő alkalmazása során gyakorlatilag a hagyományos értelemben vett hozzászokás nem alakul ki. Tehát a kábító fájdalomcsillapítókhoz való hozzászokástól való félelem mélyen a múltban gyökerezik. A modern tudomány egyértelműen cáfolja ez a félreértést. Kijelenthető, hogy a kábító fájdalomcsillapítók, az opioidok csak elvétve okoznak hozzászokást. Mindemellett a tartós hatású opioidok kifejlesztésével a krónikus fájdalom kezelésében jelentős előrelépés történt. A tartós hatású szerek jóval egyenletesebb plazmaszintet biztosítanak, megelőzve ezáltal a fájdalom ismételt megjelenését az alacsonyabb plazmaszintnél, valamint a hozzászokás kockázatát is elhanyagolható mértékűre csökkentették. Az opioidokra nem kell úgy tekinteni, mint életfogytig tartó ítéletre. A legújabb kutatási eredmények tanulsága szerint a hozzászokástól való félelem indokolatlan. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy az opioidok alkalmazásának abbahagyásakor az adagot fokozatosan kell csökkenteni. Ha úgy dönt, hogy abbahagyja a gyógyszerek szedését, feltétlenül beszélje meg annak módját orvosával! A legtöbb kábító fájdalomcsillapítóra szoruló beteg arról számol be, hogy a gyógyszer alkalmazásához való hozzászokás rövid idejét követően sokkal élénkebbnek, elevenebbnek érzi magát azáltal, hogy megszabadult bénító fájdalmától. Az idő múlásával szükséges-e a kábító fájdalomcsillapító adagjának növelése? Az attól való félelem, hogy rendszeresen egyre nagyobb adagokra van szükség a kábító fájdalomcsillapítók alkalmazása során, szintén széles körben elterjedt. Ez az állítás ebben a formában nem igaz, tény azonban, hogy valamilyen mértékű hozzászokás kialakulhat egy adott szerhez. Ritkán, a kellő hatás eléréséhez szükséges adagot emelni kell. A gyógyszeradag emelésének leggyakoribb oka a betegség romlása. Gondoljunk csak arra, hogy egy izületi megbetegedés állapota idős korban - amikor a gyógyító kezelés már nem lehetséges, és pusztán fájdalomcsillapításra van mód - az évek folyamán romlik, emiatt egyre nagyobb adagban van szükség fájdalomcsillapítóra. Összefoglalva elmondható, hogy a fájdalomcsillapító adagját csakis a fájdalom erősödésével arányosan kell emelni, ugyanakkor a fájdalom csökkenésével csökkenthető az opioid adagja. A kábító hatású fájdalomcsillapítók esetében nem beszélhetünk maximális adagról: a fájdalom erősödésével az adag korlátlanul emelhető, de a valóságban csak rendkívül ritkán van szükség nagyon magas dózisokra. Milyen mellékhatásokra számíthatok? A paracetamol származékok – az adagolási útmutatás pontos betartása esetén - a legjobban elviselhető készítmények közé tartoznak. Ez nem jelenti azonban azt, hogy paracetamol tartalmú készítmények esetén mellékhatás nem alakul ki. Nem megfelelő alkalmazás esetén májkárosodást írtak le. A fájdalomcsillapítás első lépcsőfokán található többi gyógyszerhez többféle mellékhatás kapcsolódik. Az acetil-szalicilsav és a nem-steroid gyulladáscsökkentők gyomor- és bélrendszer károsító hatásúak, okozhatnak gyomorfekélyt. Ezért ezeket a gyógyszereket mindig étkezés során vegye be! Ha gyomorfájdalomtól szenved, konzultáljon orvosával, aki felírhat Önnek a gyomrát védő készítményeket. Az acetil-szalicilsav és a nem-steroid gyulladáscsökkentő készítmények okozhatnak a gyomor problémákon kívül vérzékenységet, veseproblémákat, asztmatikus tüneteket. A kábító hatású fájdalomcsillapítók émelygést, hányingert okozhatnak, ami a gyógyszer szedését követő bizonyos idő után abbamarad. A székrekedés is jellemző mellékhatása az opioidok szedésének, ezért e gyógyszerek szedése mellett a megfelelő mennyiségű folyadék- és rostbevitel, valamint a testmozgás rendkívül fontos. Ha szükséges, orvosa felírhat hashajtót a probléma kezelésére. Az erős hatású szerekre általánosságban érvényes az, hogy a hányinger, hányás általában egy hét alatt a szerhez való hozzászokás miatt minden kezelés nélkül megszűnik, azonban a székrekedés nem múlik el. Általános szabály az, hogy az opioid kezeléssel egyidejűleg el kell kezdeni a székrekedés megelőzését is, ugyanis annak megelőzése sokkal egyszerűbb, mint a kialakult székrekedés kezelése. Várjak-e a gyógyszer beszedésével, amíg újra jelentkezik a fájdalom? Nem, a krónikus fájdalom kezelése során a gyógyszert előre meghatározott adagolás szerint kell szedni, és nem igény szerint. A fájdalom rendszeres felülvizsgálata - különös tekintettel a fájdalom átlagos szintjére, a legalacsonyabb fájdalomra, a legnagyobb fájdalomra - segítheti az Ön orvosát a megfelelő gyógymód megtalálásában, és az előírt kezelés hatékonyságának összegzésében. Mit tegyek, ha a rendszeresen beállított gyógyszer szedése mellett hirtelen fájdalom alakul ki? Aranyszabály, hogy a tartós hatású szerek mellett mindig legyen otthon azonnal ható szer is, - azaz rövid hatású kábító fájdalomcsillapító – melyet a váratlanul kialakuló fájdalom esetén az orvos által előre meghatározott adagban és alkalommal be lehet venni. Mi a teendő, ha váratlanul naponta több alkalommal is kialakul fájdalom az elhúzódó hatású szer alkalmazása mellett? Amennyiben legalább két egymást követő napon és egy napon több mint két alkalommal kell alkalmazni rövid hatású opioidot, abban az esetben nagy valószínűséggel már nem elegendő az elhúzódó hatású szer adagja, ezért emelésére van szükség. Ebben az esetben mindenképp forduljon orvosához.