Nem mindegy, hogy milyen antibiotikumot szedünk. A széles spektrumú szerek többféle kórokozó ellen hatékonyak, viszont erősebbek, tehát több a mellékhatásuk. A szűk spektrumú szereket speciálisan már kitenyésztett, tehát meghatározott kórokozó ellen vetik be, így hatékonyabbak, és kevesebb a mellékhatásuk. Részlet a 2010. július 12-i élő adásból. Tüdőgyulladásom van. Az orvos, akinél voltam, azon gondolkodott, hogy melyik antibiotikumot írja, mert az egyikre azt mondta, hogy túl erős. Ez mit jelent pontosan? Ez egy nagyon-nagyon nehezen megválaszolható kérdés. Előszedem most megint az én példámat, hogy most meg vagyok fázva és szedek antibiotikumot. Én egy enyhébbnek tartott antibiotikummal kezdtem a kezelésemet és két nap után semmilyen javulást, inkább még romlást éreztem és ezért átváltottam egy erősebbnek tartott antibiotikumra, de ezt, hogy gyengébb, vagy erősebb, ezt így nem szerencsés használni, mert az antibiotikumos kezelésnek a lényege az, hogy kórokozóban kell gondolkodni, hogy mi okozhatja, milyen típusú kórokozó okozhatja azt az adott fertőzést és az a kórokozó vajon mire lehet érzékeny. Ugyanakkor tudjuk azt, hogy az antibiotikumok közül azt kellene adni, ami a legszűkebb spektrumú és az adott kórokozót elpusztítja. Tehát próbáljon meg csak a kórokozóra antibiotikumot adni és ne károsítsuk a szervezetben levő többi baktériumot és ne károsítsuk a szervezet egyéb működéseit. Tehát egy ilyen célzott kezelést kellene adni, amit nagyon nehéz meghatározni. Már eleve azt nehéz meghatározni, hogy egy adott betegnek a fertőzését, mondjuk egy légúti fertőzését mi okozta. Vírus okozta, baktérium okozta? Esetleg gomba okozta, vagy valamilyen más fertőzés okozta? Lehet, hogy nem is fertőzés? Attól, hogy valaki lázas meg köhög, még nem jelenti azt, hogy neki fertőzése van, csak nagy valószínűséggel okozza. Egy vírus fertőzésben nem adunk antibiotikumot, egy baktérium fertőzésben adunk, nagyon sok esetben mégis adunk egy vírus fertőzéses betegnek is antibiotikumot, mert nem tudjuk, hogy már ráfertőződött, vagy sem. Nem tudjuk esetleg visszahívni a beteget másnap, harmadnap, negyednap. Olyan jelei vannak, ami mellett esetleg fölmerül az, hogy baktérium is okozhatja, tehát nagyon nehéz helyzetben van az az orvos kolléga, akinek el kell dönteni, hogy milyen antibiotikumot adjon és ilyenkor a szokások, meg az irányelvek azok, amelyek alapján kell megkezdenünk a kezelést, de nem biztos, hogy azzal nekünk szerencsénk lesz és a szerencse szót azt nagyon fontos itt hangsúlyozni, mert nekünk akkor van szerencsénk, ha eltaláljuk, hogy mi ez a kórokozó és mire érzékeny. Az is lehet, hogy nem találom el, hogy mi az a kórokozó, mert a sajátomat sem tudom. Azt tudom, hogy mik szoktak ilyet okozni, de nem ismerem az összes baktériumot, ami ilyet tud okozni. Azt is tudom, hogy vannak bizonyos antibiotikumok, amelyek erre is jók, meg arra is jók, de a rezisztencia viszonyuk például egy makroid antibiotikum az 40 %-os valószínűséggel nem pusztítja el a Pneumokokuszokat, a Steptokokusz-pneomoniét, amely az arcüreggyulladás, középfülgyulladás gyakori kórokozója. A tüdőgyulladások között a legtöbb halálos tüdőgyulladásoknál is ez a kórokozó, viszont bizonyos penicillin származékokkal jól tudjuk gyógyítani, de már ott is megnőtt a rezisztens baktériumok aránya, ezért el kell döntenünk, hogy most mit adunk. Egy fiatalabb betegnél az A-típusos kórokozóknak is nagyon jó a, vagy nagyon nagy valószínűsége van, hogy előfordul, hogy okozza. Azokra a penicillinek nem jók. Tehát az orvosnak most melyik ujját kell megharapnia? Adja a szűk hatáspektrumút, amellyel viszonylag jó eséllyel el tudja pusztítani a kórokozót, de ugyancsak jó esélye van arra is, hogy hatástalan, vagy menjen rá rögtön a széles spektrumúval, amivel több mint 90 %-os valószínűséggel le tudjuk fedni a szóba jöhető baktérium-spektrumot, ezzel pedig azt kockáztatjuk, hogy elpusztítja a szervezetnek az egyéb baktériumait is, amire nekünk szükségünk van a beleinkben például, illetve kockáztatjuk azt, hogy a rezisztens baktériumok ki fognak alakulni, mert ezek a jószágok, a baktériumok, ezek nagyon okosak. Kitapasztalják azt, hogy mivel támadjuk őket és az ellenszert, a védekezést, a fegyvert, azt megalkotják, hogy ők majd akkor elpusztítják az antibiotikumot azelőtt, vagy kijátszzák. Bemenekülnek a sejtbe például azért, hogy ne tudjuk őket elpusztítani az antibiotikummal, ami nem biztos, hogy behatol a sejtekbe. Tehát az orvosnak ezért kell állandóan tehát mérlegelni, hogy szűkebb hatás spektrumú, a laikusok nyelvén gyengébb antibiotikumot adok, vagy szélesebb hatás spektrumú, erősebb antibiotikumot, de azt is lehet mondani az erősre meg a gyengére, hogy az erősnek annak komoly mellékhatásai vannak, a gyengének meg kevésbé vannak mellékhatásai és ez nem feltétlenül függ a spektrummal és van, amikor el kell döntenünk, hogy mit kell. Nem adhatok olyan antibiotikumot egy agyhártyagyulladásos betegnek, amelyik nem tör át a véragygáton. Tehát el kell tudni érni a célszervet, ahol a fertőzés az előfordul. Tehát az orvosnak nagyon-nagyon komoly problémája van, a puding próbája az evés. Elkezdi azzal, amit a legjobbnak tart Önnek és a baktériumnak a legrosszabbnak és ha bevált, akkor szerencsénk van és akkor meggyógyult. Ha nem, akkor pedig váltunk. Én a magam részéről váltásra kényszerültem a harmadik napon például.