Addig nincs fájdalmad, amíg az orvos azt nem mondja

A diagnózis nélküli kezelés nonszensz a gyógyításban, ezért fontos, hogy akármilyen eredetű fájdalmunk is legyen, azt először megfelelő orvos szakember diagnosztizálja. A fájdalom értékelése több lépésben történik. Először az orvos kérdéseket tesz fel a betegnek, és ha a beteg hozzájárul, a hozzátartozóknak is. Az orvos számára a legértékesebb információforrás a beteg saját beszámolója. Az orvos úgy kérdez, és olyan kifejezéseket használ, melyekkel segít a betegnek, hogy érzéseit pontosan leírhassa. Fontos, hogy a beteg őszinte legyen és ne hallgasson el semmit. Vannak olyan tünetek, melyeket a beteg lényegtelennek ítél meg, ezért arról nem beszél az orvosának. Ezek a beteg által jelentéktelennek vélt adatok sokszor az orvos számára a helyes kezelés meghatározásához nagyon is fontosak lehetnek, így azokról feltétlenül szükséges őt tájékoztatni. Előfordul, hogy az orvos olyankor teszi fel kérdéseit, amikor a beteg nagy fájdalmában képtelen pontosan beszámolni érzéseiről. A fájdalom súlyosságát több módszerrel is lehet mérni: * Az orvos számozott skálákat használhat, melyen a beteg jelöli be a fájdalom erősségét. Ezt számozott skálának hívják, ahol nullától 10-ig jelölik a fájdalom erejét. Ez a skála alkalmazható felnőtteknél és 9 év feletti gyermekeknél, minden betegellátó helyen, minden betegnél, aki képes a fájdalom erősségét számok formájában kifejezni. A fájdalom-napló vezetése szintén hasznos eszköz lehet a fájdalom mérésében. Ebben a naplóban a betegek lejegyzik a fájdalom előfordulásának dátumát és idejét, a fájdalom skálán kapott értékét (0-tól 10-ig), a használt fájdalomcsillapító gyógyszert, egyéb fájdalomcsillapító módszereket, és a fájdalomcsillapító mellékhatásait. A skála használatakor a betegnek az alábbi kérdéseket kell feltenni: Melyik számmal jellemezné a fájdalmát most? Melyik számmal jellemezné a fájdalmát, amikor az a legerősebb és melyikkel, amikor a legenyhébb? Melyik számmal jellemezné a még elfogadható fájdalomszintet? A beteg számára az alábbi módon kell elmagyarázni a fájdalommérő skála lényegét: 0 = Nincs fájdalom 1-3 = Enyhe fájdalom: a hétköznapi életvitelét alig befolyásolja 4-6 = Közepes fájdalom: a hétköznapi életvitelét jelentősen megnehezíti 7-10 = Súlyos fájdalom: bénító, a hétköznapi életvitelét megakadályozza * A kezelőorvosok által használható másik fájdalommérő módszer a kategória (VAS) skála. Ezen a skálán a számszerű meghatározás hiányzik, itt teljességgel a beteg határozza meg hová helyezné a fájdalom mértékét a nincs-től az enyhén és közepesen át az erős fájdalomig. * Olykor hasznos lehet az is, ha a beteg egy embert ábrázoló rajzon jelöli be a fájdalom pontos helyét. Fontos az orvosnak megtudni, hogy a fájdalom mikor erősödik, és milyen körülmények mérséklik azt. A betegek sokszor maguk kísérletezik ki a fájdalom enyhítésének módjait. Ezek ismerete jelentős segítség az orvos számára ahhoz, hogy megtervezhesse a hatékony kiegészítő kezelést. Ha pl. a beteg dörzsöléssel enyhíti a fájdalmát, a fájdalomcsillapítás hatékony kiegészítője lehet a masszázs vagy a bőrön keresztül történő elektromos idegingerlés. Fontos, hogy az orvos tudja, hogy eddig mivel kezelték a beteg fájdalmát és a kezelés mennyire volt hatékony. Az orvos rákérdez majd a fájdalmat kísérő egyéb tünetekre is, mint pl. a kimerültség, álmatlanság, étvágytalanság, szorongás és depresszió. Milyen kérdések várhatók a fájdalom vizsgálata során? * Most hol a legerősebb a fájdalom? * Mennyi ideje érzi a fájdalmat? * Változott a fájdalom a kezdete óta? * Érez-e napszaki változást? * Folyamatos vagy váltakozó erősségű a fájdalom? * Mi jellemzi a fájdalmát? Sajgó, görcsös, égő, lüktető, tompa vagy nyilalló? * Milyen intenzitású a fájdalom: milyen jelenleg, milyen amikor a legenyhébb, és amikor a legerősebb? Célszerű használni a számozott fájdalommérő skálát, vagy az „enyhe”, „közepes erősségű”, ill. „súlyos kifejezéseket. * Milyen erősségű fájdalmat találna elfogadhatónak? * Milyen tényezők súlyosbítják a fájdalmat (pl. mozgás, állás, ülés)? * Milyen tényezők enyhítik a fájdalmat (pl. meleg, hideg, masszírozás, gyógyszerek)? * Milyen kezelésekkel próbálkozott, beleértve a vény nélkül kapható gyógyszereket és természetgyógyászati készítményeket, eljárásokat is? Ezek mennyire bizonyultak hatékonynak? Milyen mellékhatásokat tapasztalt? A fájdalom követése: A fájdalom rendszeres kontrollja legalább annyira fontos, mint maga az első vizsgálat. A fájdalmat pont olyan alapossággal ki kell vizsgálni és olyan rendszeresen kell nyomon követni, mint bármilyen más panaszt. Ha új fájdalom jelentkezik, minden esetben a vizsgálat megismétlésére van szükség. A fájdalom bármikor az elviselhetetlenségig fokozódhat. Gyakran maga az orvosi kezelés (pl. érelzáró kezelés, csontvelő biopszia, stb.), vagy a fájdalomcsillapításra irányuló beavatkozás okozza a fájdalmat. A fájdalom felülvizsgálata során az alábbiakra feltétlenül gondolni kell: az alapbetegség súlyosbodása, a kezelés mellékhatása, a beteg együttműködési készségének megváltozása (pl. a beteg hanyagolja a gyógyszerek szedését), kiegészítő kezelések (fizikai aktivitás, zene, képzőművészet, stb.) hatékonysága. Rendszeres fájdalomnapló vezetése Az orvos arra is megkérheti betegét, hogy naponta jegyezze fel a fájdalommal kapcsolatos tapasztalatait, így annak változásai és a tendenciák könnyen felismerhetők. Az alábbiakban néhány olyan kérdés olvasható, melyre a napló vezetése során ki kell térni. * Hányszor tapasztalt fájdalmat? * Sorolja fel, hol érzett fájdalmat (pl. nyakban, háton, csuklóban, hasban, testszerte, stb.)? * Mi váltotta ki a fájdalmat (pl. lépcsőn járás, gyermekének felemelése, valamilyen házimunka végzése, pl. porszívózás, stb.)? * Mennyiben akadályozta a fájdalom a hétköznapi tevékenységek gyakorlásában (pl. evésben, alvásban, munkában)? * Minden nap jegyezze fel, ha a fájdalom miatt bármilyen tervet, társadalmi programot le kellett mondania.